Kelet-Indiából a buddhisták közvetítésével jutott Kelet-Ázsiába, majd Malajziába. Innen a portugáloknak és perzsáknak köszönhető továbbterjedése. Ma már a trópusokon és a szubtrópusi övezetekben gyakoriak a mangóerdők, régen viszont csak a kiváltságosok birtokán volt mangóerdő. A mangó alakja tojásdad vagy vesealakú, héja zöldes pirosas árnyalatú, de színe a sárgáig változik. Maga a gyümölcs húsa narancssárga színű, íze és állaga az őszibarackéhoz hasonlít.
A gyümölcsnek egy darab nagyméretű, lapos magja van, amelyet rostos szőrök borítanak.
A mangófa akár húsz méterre is megnő, és az ültetéstől számított negyedik - hatodik évben fordulnak termőre. Nagy terjedelmű gyökérrendszere mélyre hatol a talajba. Levele fiatalon vörös, később sötétzöld, virágzata sárgás-vöröses és az ágvégeken bugában fejlődnek. Hosszú virágzatán ezer-hatezer halvány rózsaszín virág fejlődik. Egy ágon akár több gyümölcs is terem. Akkor ígérkezik jónak a termés, ha meleg és száraz időszakban érhet a gyümölcs. A mérete a fajtától függ, de szilvától a dinnyeméretig váltakozik.
A mangó nagy exportőrei Közép- és Dél Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és Izrael.

Miért jó?

A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványi anyag forrás, hanem enzime gyomorvédő hatású A mangó gyümölcshúsának tápértékét nagy szénhidrát tartalma adja. Vitaminok közül megtalálható benne az A-provitamin, B1, B2 és az E vitamin is. Ásványi anyagokban is rendkívül gazdag, hiszen foszfort és kálciumot ugyan úgy tartalmaz, mint nátriumot, magnéziumot vagy vasat. Béta karotin tartalma miatt pedig kiváló káliumforrás. Rosttartalma segíti az emésztést, és a kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a vér koleszterin szintjét. A mangó 100g gyümölcshúsában 245kJ/59kcal / energia van.